Okt.1. Radikális királyság

Az Agapé vezetői alkalomról egyenesen Budapestre a Lurdy házba mentem, ahol a Radikális királyság őszi alkalma volt megtartva. A terem teljesen megtelt főleg a rendező két gyülekezet (Belvárosi Gyülekezet, „Szombat 5” Baptista Ifjúsági misszió) tagjaival, illetve az isteni többletekre vágyó látogatókkal. A dicsőítés és a különböző szolgálatok és bizonyságtételek nagyon erőteljesek voltak.

Okt. 2. Édenkertben jártam…

A frissen alakult a Lurdy ház egyik mozitermében tartotta az első alkalmát, ahol mintegy 120 érdeklődő jelent meg. A gyülekezet pásztora, Benedek Ruben, és presbitertársai mellett elvállaltam az őket és a gyülekezetet támogató atyai szolgálatot. Különös élmény átélni a kizárólag fiatalokból álló csapat elfogadását, tiszteletét és igényét az atyai szolgálatra. Ezzel a kapcsolattal az atyai szolgálatom is új lendületet kapott, hiszen egy új felállásból magam is tanulmányozhatom, hogy milyen lehetőség egy gyülekezet számára, ha nem pásztorként, hanem kizárólag szellemi atyaként vehetek részt egy gyülekezet életében és munkájában. 

Az istentisztelet után Visegrádra siettem, hogy részt vegyek Dombó Zsolt születésnapi partiján, ahol megnyugtató módon éltem át, hogy nemcsak én, hanem ő is halad a korral. 

Okt. 3. Körök összekapcsolása

Nemes Palival és Bodó Csabával részt vettünk a pécsi pásztorkör alkalmán. A budapesti pásztorkörrel igyekszünk más pásztorkörökkel is felvenni a kapcsolatot azért, hogy minél szélesebb körben tudjunk készülni a 2023. januári ima-böjti alkalomra. Jó volt látni a pécsi pásztorkör sokszínűségét és erőteljes városi összefogását.

Okt. 7. és 21. Tanszerosztás

Folytatódott Tiszaroffon az Alfa sorozat, amelyre egyre többen kapcsolódnak be. Az okt. 7.-i alkalmon 27 roma családnak osztottunk szét tanszereket. A kibérelt Civil ház zsúfolásig megtelt, a megjelent szülők és gyermekek nagyon hálásak voltak, és a gyermekek is nagy fegyelmezettségről tettek tanúbizonyságot.

Ezt követően még többen maradtak az Alfa kurzusra, és külön tudtunk foglalkozni a gyermekek egy nagy csoportjával is.

Okt. 8. Új szívet kapott az Agapé Közösség

Kicsi, de lelkes csapat fogadott a Rákóczi téri Új szív gyülekezet imaházában. Kis zavart keltett, hogy az egyik családfő, az imaházba tartva, útközben rosszul lett, és kórházba kellett szállítani, de aztán jól kirendeződtek a dolgok. A szolgálat fogadása is nagyon pozitív volt a testvérek részéről. Az alkalom végén a pásztor bejelentette, hogy a gyülekezetük csatlakozik az Agapé közösséghez, amit a gyülekezet tagjai egyhangúlag támogattak. Hiszem, hogy ez a kapcsolat Antal Csaba pásztornak, az Új szív gyülekezetnek és az Agapé közösségnek is kölcsönösen áldására lesz.

Okt. 9-12. A csipkebokor égett, de nem égett el

A franciaországi Mulhouse-ban részt vettünk a Porte Ouverte (Nyitott Kapuk) gyülekezet konferenciáján. Az Agapé Közösségből 27 vezetővel vettünk részt az alkalmon, ahol egy Afrikában szolgáló osztrák testvér volt az előadó. Engem különösen megragadott a csipkebokorról szóló üzenete, hogy az tűzben égett, de mégsem égett el. A kiégés veszélyéről beszélt. Amikor a saját erőnkből akarjuk szolgálni az embereket, akkor mi égünk. De ha nem mi vagyunk az égési anyag, akkor nem égünk ki. Mint ahogy a csipkebokor sem volt az égési anyag, hanem maga az Úr.  

Ez a konferencia jó alkalmat adott arra is, hogy az Agapé Közösségbe tartozó vezetők is erősítsék a kapcsolataikat egymással.

Okt. 13-15. Szellemi atyaság

A verőcei baptista gyülekezet vezetőségével Egerszalókon tartottunk elvonulást. Tavasszal a vezetői csapat minden tagja betöltekezett Szentlélekkel, és igényelték, hogy részt vegyek ezen az elvonuláson, mint szellemi atya. A jó vezetés és a jó vezetők alapvetően meghatározzák egy gyülekezet jelenét és jövőjét. A gyülekezet pásztora, Pomázi Barnabás, szellemi fiam, akivel nagyon jó és rendszeres kapcsolatunk van. Egy különleges szolgálatom is elindult ebben a közösségben, ahol az eddigi helyi gyülekezetvezetőt szellemi atyává próbálom felépíteni. Ez egy újabb érdekes kihívás a szolgálatomban. 

Okt. 16. Kicsinek bizonyult az imaház

A zirci pünkösdi gyülekezet hálaadó napján szolgáltam délelőtt és délután. A tetőt ugyan nem bontották ki az új imaházban, de a padlásról minden széket leadogattak a testvérek, de még ezzel együtt is sokan álltak az imateremben, az előtérben, sőt az udvaron is.

A környező pünkösdi gyülekezetek hagyományosan meglátogatják egymás hálaadó napjait, de ekkora tömegre senki se számított. Az alkalom nagyon jó elköteleződéseket munkált a hallgatók szívében.

Okt. 22-23. Erős próféciát kapott a polgármester

Dávid fiammal Aradra mentünk. Jó volt újra találkozni a testvérekkel. Jó volt átélni a közösség fogadó szeretetét. Mindkettőnk szolgálatát örömmel vette a gyülekezet. Szinte mindenki felé szolgáltunk részben az alkalom közben, részben pedig utána. A szeretetvendégség is jó lehetőséget adott, hogy sok testvért tudtam tanácsolni.

Másnap délelőtt Boross Gyuszi pásztorhoz mentünk Nagyszalontára, ahol a délelőtti órákat arra használtuk, hogy átbeszéljük a gyülekezetek ottani helyzetét, ezután a gyülekezetbe mentünk, ahol a kibővített vezetők családjaival együtt ebédeltünk. Ezt is nagyon hasznosnak éltem meg. Nagyon hálás voltam azért, hogy az alkalomra invitáló sms-emre a város polgármestere is eljött az istentiszteletre. Az alkalom kezdéséig őt is tudtam tanácsolni azokkal a látásokkal, amiket kaptam az Úrtól vele és a szolgálatával kapcsolatosan. Úgy gondolom, hogy ez most különösen is erősítette a már évek óta kialakult kapcsolatunkat. Az alkalom után se sietett el, mert Dáviddal is szeretett volna találkozni, és neki is megköszönni a szolgálatát, aminek eredménye az lett, hogy az előtérben a fiam prófétálhatott a város polgármesterének, akit nagyon megérintettek a hallottak.

Nagyon hálás vagyok az Úrnak azért, hogy Dávidot is nagyon használja azokon az alkalmakon, ahol közösen szolgálhatunk. Az alkalom után közös vacsora volt a gyülekezet tagjaival, ahol sok új kapcsolat is szövődött helyi és más gyülekezetből odalátogató testvérekkel.     

Okt. 29. Mélytengeri búvárkodás

A tiszaroffi missziónk egyik fontos programja volt, hogy egy autóbuszt béreltünk, és 48 roma szülő és gyermek látogathatott el Orgoványba. A helyi Örömhír misszió nagyszerű mélytengeri kiállítását két csoportban nézhették meg. Aki épp nem a kiállító teremben volt, annak az udvaron különböző kézműves foglalkozásokat, játékos programokat szerveztek a helyiek.

A fogadók ügyes ötlete által a résztvevő gyermekeknek és felnőtteknek az udvaron is és a teremben is feladatokat kellett megoldaniuk, ami izgalmassá és felejthetetlenné tette számukra ezt a napot. A helyi étteremben közös ebéden vettünk részt, ahol fantasztikus élmény volt látni, hogy a roma családok, és főleg a gyermekek milyen fegyelmezetten, kulturáltan viselkedtek. De ugyanez volt a véleménye a buszsofőrnek is, aki elmondása szerint még nem találkozott ilyen kezelhető gárdával.

Miután a busz visszaindult, a helyi Örömhír misszió és gyülekezet vezetőjét, Ficsor Donátot és családját látogattuk meg, aki korábban súlyos bokasérülést szenvedett, és még egy darabig eltart a lábadozása.

Okt. 30. Atyáskodtam

Mint a gyülekezet atyai szolgálója ezen a napon az Éden gyülekezetben én hirdettem az Igét, a Kolossé 2:7 alapján, hogy gyökerezzenek és épüljenek fel a Krisztusban. Vágyam, hogy a több, mint 100 fiatal valóban nagykorú kereszténnyé válva tudjon megállni a mindennapok kísértéseiben, és tudjanak jó eszközök lenni Isten kezében. Nagyon megható volt a fiatalok reakciója, és újra különös élményt jelentett, ahogy az Igehirdetés után egy-egy öleléssel fejezték ki az örömüket, hogy milyen jó nekik, hogy van egy szellemi atya közöttük.