Ebben a hónapban is szolgálatom és programjaim része volt a Budapesti Pásztorkör, a margitszigeti lelkészműhely, az Alabástrom projekt, az atyai szoba, Isten atyai szívének felismerésével foglalkozó zoomos sorozat és az 1%-os felajánlások gyűjtése Tiszavasváriban és Gyöngyösorosziban.

Ápr. 2. Éden – Áldást venni és áldássá lenni

Az Éden gyülekezetben változatlanul sok érdeklődő érkezik az istentiszteletekre. Ezekben a hetekben a tanítások arról szóltak, hogyan lehetnek áldássá az istentiszteletek az életünkben. Alapvetően azt látjuk fontosnak, hogy egy-egy alkalom tudjon győztessé tenni bennünket.

Ápr. 7. Az Agapé gyülekezet befogadta a „hajléktalan” baptista testvéreket

Évekkel ezelőtt nem volt hiábavaló a törökszentmiklósi romatelepen való szolgálatunk, mert az akkor megtért testvérek mind a mai napig megmaradtak az Úrban. Őket látogattuk meg és erősítettük a hitharcaikban. Csütörtökönként a romatelepen, a Művelődési Házban van alkalom külön a roma testvéreknek, pénteken pedig a törökszentmiklósi imaházban vannak alkalmak. A roma testvérek általában mindkét lehetőséget megragadják, és ezen a pénteken is telt ház volt. Nagy örömömre szolgál, hogy az Agapé gyülekezet befogadta az imaházába az épület nélkül maradt helyi baptista gyülekezetet. 

Ápr. 9. A szellemi fiam szellemi fia

Ezen a vasárnapon a szellemi fiam, Lencse Balázs meghívására, az Apostoli Egyház két gyülekezetében szolgáltam. Délelőtt Abonyban, egy plántálás alatt levő új gyülekezetben hirdettem az Igét. Ezt a gyülekezetet Lencse Balázs szellemi fia, Pintér Kornél vette át, aki feleségével együtt nagyszerű munkát végez a városban. 

Nagyon jó légkör van a gyülekezetben, és ez folyamatosan vonzóvá teszi a kívülállók felé. A közös ebéd után Jászladányba mentünk át, ahol az Apostoli Egyház gyülekezetében szolgáltam. Isten nagyon megáldotta ezt a roma gyülekezetet is, hiszen teljesen tömve volt az imaház. Ezért hamarosan egy új épület után kell nézniük. Lehetséges, hogy a közeljövőben egy használaton kívüli ABC kerül megvásárlásra.

Ezt a gyülekezetet még Lencse Balázs vezeti, de nagyon keresi annak a lehetőségét, hogy megtalálja azt a személyt, akinek átadhatja a szolgálatot.    

Ápr. 14-15. Korszakváltás

Az idei Agapé vezetői elvonulásunkat egy új helyen, Szajolban tartottuk. A korszakváltás témaköre volt az alkalom középpontjában. A bevezető szolgálatot Paul Henderson tartotta „A korszakváltás felfedezése és az ehhez való helyes viszonyulás” címmel. Ehhez kapcsolódtak a bizonyságtételek, majd az én látásmegosztásom. Nagyon jó visszhangja volt dr. Guld Ádám egyetemi docens „A bedrótozott nemzedék, avagy a Z generáció kommunikációja és magatartása” című előadásának.

Ápr. 16. Teli imaházak

A pestszentlőrinci gyülekezetben Bartimeus történetéről prédikáltam, akinek az útszélre csúszott életét Jézus „úton járóvá” tette. Jó érzés volt a zsúfolásig megtelt imaházban Igére szomjazó hallgatóság előtt szolgálni. Az alkalom után nagyon sok bátorító visszajelzést kaptam. 

Délután már Jákfalván szolgáltam. Öröm töltött el, hogy délután is egy teli imaházban szolgálhattam. Az Igehirdetés után Dávid fiammal és Varga Tündével még hosszú ideig imádkoztunk a testvérekért, és prófétai üzeneteket adtunk át. 

Ápr. 17-19. Nem csak a húszéveseké a világ

Több mint harminc nyugdíjas testvérrel részt vettem a szokásos berekfürdői elvonuláson: Paullal, Katival és Tibivel szolgáltunk az idősebb testvéreink felé. A fürdőbe, sajnos, nem sikerült eljutnom, de a testvérekkel való beszélgetések, imádkozások pótolták ezt.

Ápr. 21. Folyik a tanítványozás

Délután Simon Sanyi testvérünk temetéséről Tiszaroffra mentem, ahol a szolnoki testvérekkel összhangban szolgáltunk egyrészt a felnőttek, másrészt a most is szép számmal összesereglett gyerekek felé.

Tervezzük, hogy a jó idő beálltával teljes napokat iktatunk be, amelyeken végiglátogatjuk a már döntésre jutottakat, hogy megerősödjenek a Jézus követésében való elköteleződésükben. Tervünkben van az is, hogy idén is megtartjuk a tavalyi nagy sikerű főzőversenyt, amely a polgármester asszonytól a legnehezebb körülmények között élő roma családokig, nagyon jól összefogta a tiszaroffiakat.

Ápr. 22. Sződd a selymet, mátkapár

Feleségemmel Pálóczy Kriszti és vőlegénye, Tamás menyegzőjére voltunk hivatalosak Fácánkertre. A szabadtéri istentisztelet hallgatóságának fele hívő, másik fele nem hívő volt. A nem hívő rokonságot meglepte a „szertartás” közvetlen légkörű formája. A násznépet is bevontam az igei üzenet kórusban való elmondásába, amit vagy 10x is megismételtünk: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe.”  

A rendezők jóvoltából, a vacsoráig, a korábban országhírű selyemgyárban tettünk látogatást, ahonnan két emléket is hoztam, így már, ha szükségét látom,  én is, begubózhatom.

Ápr. 23. Aranyos nincs apátiában

Egy, az Agapé gyülekezethez csatlakozni kívánó roma gyülekezetbe látogattunk el Aranyosapátiban. Már több éve Bodó Csaba patronálja a gyülekezetet, amelynek tagjai a keleti országhatár mentén nem sok munkalehetőséget találnak. Ebédre a gyülekezet pásztora, Jóni István hívott meg bennünket, és nyugodt körülmények közt beszélhettük át a gyülekezet múltját, jelenét és jövőjét. Délután egy istentisztelet keretében találkozhattunk a testvérekkel is. Jó volt találkozni azzal a gyermekkel, akit az Úr a halálból hozott vissza, valamint egy másik 5 év körüli fiúval, aki a dicsőítő csapat aktív tagja volt. Csaba is és én is szolgáltunk Isten Igéjével, és lehetőségeinkhez képest igyekszünk segíteni a közösséget, hogy a jelenleg használt épület a közeljövőben  a tulajdonukba menjen át.  

Ápr. 29. Ahol a romák is beszélnek angolul

Úton Sajószentpéterre megálltunk Ózdon, és meglátogattuk Tugyi János szolgatársamat, aki nagyon megnyomorodott állapotban fogadott. Már nem csak meggörbült a dereka, hanem már el is csavarodott. Ebben az elesett állapotában mégis jó volt érzékelni, hogy a hitét megtartotta, és az Istenbe vetett bizalmát nem veszítette el. Tudtam kicsit beszélgetni Péter fiával, aki az édesapja szolgálatát vette át a gyülekezet élén.

Délután Sajószentpéteren meglátogattuk azt a gyülekezetet, amelyet Szedmák Béla testvér szedett össze néhány hét alatt, már régebben megtért testvérekből. Mivel a családi házban nem fértünk el, ezért az udvaron tartottuk meg az alkalmat, ahova nagyon sok hívő és nem hívő látogatott el. Egy angol misszionárius is jelen volt, és számomra különös élményt jelentett, hogy vagy 10 roma férfi folyékonyan beszélt vele angolul. A tolmácsolást is többen vállalták. Ezek a testvérek sok évet töltöttek Kanadában, Angliában és Hollandiában. Lényegében ott tértek meg, és mint hívő emberek tértek haza, és nagy reménységük, hogy Béla pásztor fogja összerakni a frissen alakuló gyülekezetet. A testvérek nagyon szeretik a dicsőítést, és elég jó bibliaismerőnek bizonyultak.  

Ápr. 30. Egyedül a Biblia élte túl a tűzvészt 

A nap Dövényben indult, ahol a villámsújtott házat tekintettem meg, amit a közösségünk adományaiból már csaknem teljesen sikerült helyreállítani. Felmértem az emeleten még szükséges munkákat, és reményem, hogy a nyár elején végleg befejezhetjük vállalásunkat. 

Innen Jákfalva volt a következő állomás, ahol Roland pásztor még segített az 1% gyűjtésében. Mint szellemi fiammal több fontos témát beszéltünk át. Nagyon büszke vagyok arra, amit Isten végzett ennek a fiúnak az életében, és ahogyan láttam a feleségéhez és gyermekeihez való viszonyulását.

Ebéd után Borsodnádasdra autóztunk, ahol már jártam egy alkalommal. Ez a roma gyülekezet is az Agapé Gyülekezet tagja, amely a Gyöngyösorosziban élő Baranyi Tibor rokoni kapcsolatai által kelt életre. A dicsőítés után jó volt hallgatni a testvérek bizonyságait. Különösen megható volt annak a nőtestvérnek a bizonyságtétele, aki 3 nappal korábban temette el a férjét, de természetfölötti vigasztalást kapott az Úrtól, és bátran tekint a jövőjére.  

Egy csodáról is beszámolt az egyik testvér, aki tolószékben ült, mert a korábbi bűnös életéből fakadóan elvesztette mindkét lábát. Ezt követően ő is megtért, és elmondta, hogy nemrég teljesen porrá égett az otthona, amiből semmit sem lehetett kimenteni. De ahogyan a hamut és az összeégett dolgokat próbálták kihordani a kiégett lakásból, a lapát beleakadt valamibe, és  észrevették, hogy a hamu között a nagy Biblia és annak minden lapja, csodával határos módon, teljesen ép maradt. 

Az elmúlt napokban bemerítési alkalmat is tartottak, ami jelzi, hogy a gyülekezet élete vonzó a környezetükben élők számára.

Az istentiszteleten találkoztam egy családdal, akik Farkaslyukról járnak a gyülekezetbe, és itt újra megelevenedett a már korábban meglankadt hívő életük. Évekkel ezelőtt Farkaslyukon is volt egy szolgálótáborunk, ami után elindult egy gyülekezet, ami most, reménységünk szerint, halottaiból újjá fog éledni.