Az ima-böjti 21 nap során minden héten erőteljes volt a pásztorköri imádságunk, és erős volt a szigetszentmiklósi, pestszentlőrinci és a belvárosi pénteki közös alkalmunk is. Emellett rendszeresen részt vettem a belvárosi, valamint a verőcei gyülekezet vezetőinek tanácskozásán. 

Jan. 7. Ne rúgd fel a hagyományt, év elején nálunk „szólj már”…

Immáron hagyomány lett, hogy az év első vasárnapján Solymáron szolgálok, és feleségemmel együtt látogatjuk meg a gyülekezetet. Jó látni azt a sok fiatalt, akik rendszeresen ott vannak az istentiszteleteken, megvan a jó gyümölcse annak, hogy a testvérek odaszánták magukat a gyermek- és ifjúsági munkára. Az istentisztelet után Bodó Csabáék vendégei voltunk a böjt előtti utolsó ebédre. Jó volt átbeszélni azokat a mindannyiunkat érintő kérdéseket, amelyekben Isten vezetését keressük. 

Jan. 14. Megújuló erény, hogy élni akar Jászberény

Feleségemmel és Dávid fiammal jártunk Jászberényben. A szolgálatban Dávid is kivette a részét, és nagyon büszke voltam , amikor láttam, hogyan használja őt az Úr. Az istentisztelet után kibővített vezetői alkalmat tartottunk, kiértékeltük az előző évet, és kerestük Isten vezetését erre az évre. Nagyon őszinte és jó lelkületű beszélgetés volt, amely szinte estig eltartott. 

Jan. 21. Előttem az utódom

Ebben az évben erőteljesen bekapcsolódtam a Belvárosi gyülekezet életébe, részt veszek a vezetői alkalmakon, illetve többször is megfordulok a vasárnapi istentiszteleteken. Az idei kedvenc témámról szolgáltam, mert Isten nagyon a szívemre helyezte, hogy központi témám legyen az Istentől kapott ajándékok és elhívások felfedezése, és az ahhoz kapcsolódó kilépések. Nagyon hálás voltam az Úrnak, mert sok pozitív visszajelzést kaptam a szolgálatom után. Büszke voltam most is Dávid fiamra, aki az alkalmat vezette.

Jan. 27. Újra résztvevője lettem a baptista ébredésnek

Részt vettem a Műegyetem kupolatermében rendezett Baptista Ébredési Konferencián, amelyen hozzávetőlegesen 90 gyülekezetből, több mint hatszázan voltunk jelen. A túlnyomórészt fiatalokból álló közösség alkalma nagyon emlékeztetett a 90-es évek pestlőrinci sportcsarnoki alkalmaira, amit annak idején még mi rendeztünk. Ennek az alkalomnak a vezetője a kezdés előtt odajött hozzám, és köszönetet mondott, hogy aminek mi annak idején a mártírjai voltunk, most ők annak az alapjain viszik tovább az ébredés munkáját. Egyetértettünk abban, hogy aminek most ők a zászlóvivői, az már nem fog kikerülni az egyház életéből, hanem megújítóan benne marad. Az egésznapos alkalom során nagyon erőteljes volt a dicsőítés, a bizonyságtételek sora, az áttörésekért és a Szentlélek általi betöltekezésért mondott imádságok. Én imaszolgálatra lettem felkérve, szinte az egész napot végigimádkoztam és prófétáltam, és ezalatt újra meg újra rácsodálkoztam a Szentlélek aktivitására. 

Jan. 28. A záróalkalommal megnyitottuk az évet

Január elsejétől átadtam Paul Henderson testvérnek a Budapesti Pásztorkör vezetését, a vezetői körnek továbbra is tagja maradtam, de úgy láttam, hogy a sok feladatom mellett ezt a területet már nem tudom olyan erőteljesen vezetni, mint amennyire szükséges lenne. A Sportkastélyban rendezett záróalkalmat közösen építettük fel, és úgy gondolom, hogy méltó lezárása volt a 21 napos ima- és böjti összefogásnak, illetve méltó nyitóalkalma volt azoknak a terveknek, amiket ebben az évben szeretnénk megvalósítani a Budapesti Pásztorkörben. Jelenleg a pásztorkör létszáma növekszik, főleg fiatal pásztorokkal, és reméljük, hogy egyre nagyobb szellemi aktivitást fejthetünk ki a főváros, illetve az egész ország életére.