16 szolgáló, 10 gyülekezet, 7 nap

Április 29. Sárvár

A sárvári gyülekezet az elmúlt évben egy tanítványozó sorozaton ment át, ami szemmel láthatóan építette a közösséget, mind a szellemi növekedésüket, mind a kapcsolataikat. A prófétai üzenetekre is nagyon nyitottak voltak. A dicsőítő csapat létszáma növekedett.

Az istentisztelet előtt lehetőségünk volt megcsodálni a kastélyt, ahol nagyon jól haladnak az építkezési munkálatok, ugyanis már 7 éve dolgoznak az épületen, hogy az megfelelő állapotba kerüljön, és aztán Isten szolgálatába állítsák.

Egy hónappal korábban ismerkedtem meg egy fiúval Sárváron, aki akkortájt döntött, és nem sokszor fordult meg addig a gyülekezetben. Legutóbb, amikor a prófétai csapattal ott jártam, elmondta, hogy bár már a 30 éven túl van, de még nem talált társat magának, és különben is külföldön dolgozik, és nem sokat tartózkodik idehaza. Bátorítottam, hogy dugja ki a periszkópját, hogy ez behozza a képbe azt, akit Isten szánt neki. A prófétai csapatban volt egy leány, akire éppen gondoltam, hogy milyen jó lenne neki, és imádkoztam is, hogy Uram, add, hogy ezek felfedezzék egymást, mert annyira jól összeillenének.

Egy hónappal később, amikor újra találkoztunk a körút kapcsán, a telefonján örömmel mutatott egy fényképet, amit előző nap készített a belvárosi gyülekezetben, ahol félreérthetetlenül hajtották össze a fejüket azzal a lánnyal, akiért úgy imádkoztam, hogy fedezze fel magának. Isten, csodatévő Isten, és én magam is nagyon örültem ennek az imameghallgatásnak, hogy két fiatalnak a szívét összefordította egymás felé az első találkozás után.

Április 30. Kemence

Délelőtt, kihasználva a szabadidőnket, 3 órát töltöttünk a sárvári fürdőben. Az első 2 óra azzal telt, hogy az egyik melegvíz-medence sarkában heten körbeültünk és aktuális témákról beszélgettünk.

Többek között beszéltünk arról, hogy mi kell egy gyülekezet növekedéséhez, mi van akkor, hogyha a vezető nincs a helyén azon a területen, ahol szolgál, vagy nincs a helyén azáltal, hogy áttörés kellene a saját életében és szolgálatában. Sorra vettük mindenkinek a gyülekezetét, és együtt kerestük a választ a nehézségekre, ami nagyon bátorító volt mindenki számára.

Délután a Kemencére vezető út elég izgalmassá lett, mivel a csapatunk többsége igényelte, hogy minden benzinkútnál álljunk meg, és ott próbáljuk ki a mosdókat összehasonlítás végett. A sűrű ingerekre semmilyen gyógyszer nem állt rendelkezésünkre, ezért megmaradtunk a hagyományos módszerünknél, és imádkoztunk, hogy ez a nyomorúság ne akadályozza se az utazásunkat, se a szolgálatunkat. Az imádság, mindannyiunk örömére, meghallgattatott.

Kemencén, az idősek otthonában meglátogattunk egy testvérnőt, aki agyvérzést kapott, és eddig nem nagyon kommunikált, a jelenlétünkre viszont óriási reakciót mutatott. Amikor felismert engem, boldogan adta magát arra, hogy imádkozzunk érte és megkenjük olajjal.

Ezt követően az imaház udvarán megterített asztalokhoz telepedtünk a gyülekezet tagjaival és a meghívott vendégekkel együtt. A gyülekezeti tagok nagy örömére az istentiszteleten 7 felnőtt és egy gyermek látogató vett részt teljes aktivitással. Elmondásuk szerint nagyon élvezték az alkalom mindent részét. A Hommer házaspár dicsőítése fantasztikus volt, mind zeneileg, mind szellemileg. Mindannyian szóhoz jutottunk az este folyamán, és érzékelhető volt a gyülekezet fogadókészsége, ami még fokozódott, amikor az alkalom végén mindenkiért külön is imádkoztunk. Nagyon megható volt látni az arcukat, ahogyan fogadták az imádságokat, és átélték azok megfrissítő hatását.

Hommer Laci elmondta, hogy a szomszéd faluban, ahol ő az általános iskola igazgatója, az elmúlt évben imádkoztunk áttörésért anyagiakban, és örömmel osztotta meg velünk, hogy ez az imádság meghallgattatott. mert úgy néz ki, hogy egy pályázat által meg tudják valósítani a sportolással kapcsolatos álmaikat az iskolában.

Én magam különös figyelmet fordítottam egy családra, akik közül a többség még nem fordult meg a gyülekezetben. Nagyon nyitottak voltak és az életük különböző területeinek rendezésében is elfogadták az Isten Igéjének iránymutatását. Érzékelhető volt, hogy nagyon élvezik a közösségi alkalmat, mert az utolsók között mentek el este 10 előtt nem sokkal. A gyülekezet lelkesen fogadta azt a hírt, hogy az Agapé közösségben megpróbáljuk a gyülekezetekben lévő többleteket összepárosítani más gyülekezetek szükségeivel. Ezt nagy örömmel vette a közösség, hiszen egy kis gyülekezetben minden ilyen látogatás, minden ilyen segítség, ahogyan ők fogalmazták, egy ünnepnapja lehet a gyülekezetnek.

Május 1. Sajószentpéter (délelőtt)

A romatelep melletti kultúrházban tartottuk az alkalmat. Többen nem tudtak eljönni, de akik ott voltak, nagyon lelkesen vettek részt. A dicsőítés kellékeihez nemcsak erősítők, mikrofonok és hangfalak kellettek, hanem füldugók is, amit többen is használtunk. Sajnos nem lehetett rávenni a dicsőítő csapatot, hogy nem ezen múlik Isten erős jelenléte. A szolgálatok jók voltak minden testvérem részéről. Amikor az emberekért való imádkozás kezdődött, két testvérnő jött oda hozzám. Az egyik elmondta, hogy már 9 éve várt babára, és az elmúlt évi Agapé körút során imádkoztunk ezért, és a próféciában, amit kapott tőlem, 2024. január vége szerepelt, ehhez viszonyítva kicsit pontatlan volt a prófécia, mert már január közepére megszületett a baba. A másik testvérnő első babáját várja, még az ultrahangos fényképet hozta csak el, ill. a nagy pocakját. Ő is arról tett bizonyságot, hogy az elmúlt évi alkalom során imádkoztunk értük is, és Isten meghallgatta az imádságot, és hamarosan meg fogja szülni az első gyermekét, akinek az Éden nevet adják majd.

Május 1. Jákfalva (délután)

Délután Sajószentpéterről Jákfalvára mentünk át, ahol a testvérek ebéddel vártak bennünket. Az ebédet követőleg néhány riportot készítettünk 3 házaspárral, akik a Valentin-napi nagy vacsorán vettek részt. Erre 63 házaspár volt hivatalos, akik meg is jelentek. A menü rántott hús és csülök volt, legtöbben a csülköt választották. Mind a 3 házaspár nagyszerűen élte meg a vacsorát, az ahhoz kapcsolódó vetélkedőt, a vidám részeket, és meghatódva tettek újra bizonyságot egymás melletti megmaradásuk készségéről, szövetségük megújításáról.

Május 1-e miatt sokan nem tudtak eljönni az istentiszteleten, de akik ott voltunk, jó közösséget éltünk meg. A dicsőítés fantasztikus volt, és nagyon élveztük Isten jelenlétét, a szolgálatok nagyon erőteljesen voltak és sokakat megérintettek.

Az alkalom előtt itt is tudtam egy kis riportot készíteni egy házaspárral, akik több mint 10 éve vártak gyermekáldásra. Éppen beültetésre voltak előjegyezve, amikor kiderült, hogy a feleség áldott állapotban van, méghozzá nem is egy, hanem két babával. Az életük bizonysága is nagyon erőteljes, hiszen sokáig imádkoztunk értük. Az elmúlt évben, amikor arról beszéltem, hogy Isten az életünk nagy mínuszaiból nagy pluszokat tud előhozni, akkor ez a házaspár hittel megragadta, hogy az ő életükben is a nagy mínuszból egy nagy plusz lehet.

Az alkalmon különösen az áttöréseket emeltük ki, hogy Isten az áttörések Istene, és további áttöréseket fog munkálni a jákfalvai gyülekezetben. Egy ilyen áttörésről már örömmel emlékeztünk meg, hiszen az imaházban egy közfalat kellett áttörni ahhoz, hogy egy L alakú imateremben további 40 ember tudjon leülni a jövőben.

Május 2. Szolnok

Délelőtt még Jákfalván maradtunk, ahol riportokat készítettünk azokkal, akik az általunk működtetett „Felemelő jelenlét” missziótól vetőmagot kaptak. Örömmel tapasztaltuk, hogy az 50 család a vetőkrumplit nem megette, hanem a földbe rakta. A vetemények sorsát a jákfalvai gyülekezet tagjai folyamatosan nyomon követik.

Szolnokon, a gyülekezet új imatermében voltunk, amit a Szabadkeresztény gyülekezettel együtt alakítottak ki, és ahol az Agapé gyülekezet is helyet kapott. Van egy különterme, ahol összejön, de van egy nagyobb terem is, amit bármikor használatba vehet, hogyha nagyobb rendezvényt szervez.

Én a magam részéről még mindig a május 1-i alkalmak gyermekáldással kapcsolatos csodáinak a hatása alatt voltam. Ahogy ott ültem a szolnoki alkalmon, Isten szólt a szívemhez, hogy Ő sokszor meghallgatta a gyermekáldásért való imádságaimat, ezért bátorodjak fel és imádkozzak a szolnoki gyülekezetért, hogy legyen olyan fogantatása, ahol fiak és lányok fogannak meg Istentől a gyülekezet missziómunkája nyomán.

A gyülekezetet kértem, hogy akik ezzel azonosulni tudnak, és ebben vállalják a maguk részét, álljanak fel. Nagyon megható volt, amikor az egész gyülekezet felállt, és könnyek között imádkoztunk a fogantatásukért. Ezzel kapcsolatban azt érzem, hogy segítenem kell a gyülekezet pásztorának és az egész gyülekezetnek, hogy ez valóban működőképessé tudjon válni.

Az alkalom végén a prófétai szolgálók nagyon bátorítóan szolgáltak a gyülekezet és annak tagjai felé. Az alkalom utáni szeretetvendégségen sokat beszéltünk arról, hogyan foga ez megmozgatni a szolnoki gyülekezet életét a következő időszakban.

Május 3. Pomáz

Mintegy 25 helyi testvér várt bennünket a pomázi civil házban, ahol az alkalmat tartottuk. Négyen szolgáltunk Igével, ketten rövidebben, Nagy Attila és én hosszabban. É az ember, n a helyreállító és új esélyt adó kegyelemről beszéltem, amelyet ha jól ragad meg, az ember, akkor sokkal értékesebbé válik, mint amilyen korábban volt.

Lényegében ketten voltak (Varga Tünde és Dávid fiam), akik személyes próféciát adtak át, ezek nagyon pontosak voltak és a testvérek is nagy örömmel fogadták a bátorító szavakat.

Az istentiszteletet megelőzően az egyik testvér házánál a teraszról, amely fantasztikus panorámával bír, imádkoztunk a városért, az ott élő emberekért, a jelenükért és a jövőjükért egyaránt. Jó volt áldást mondani és megfogalmazni, azokat a gondolatokat, amik a Szentlélek által jöttek a város jelenére és jövőjére nézve. Az istentisztelet után a testvérek gazdagon vendégül láttak bennünket, és jó volt az asztal mellett is elbeszélgetni velük a személyes helyzetükről, életükről és jövőképükről.

Május 4. Új Szív gyülekezet (délelőtt)

Szombat reggel a Rákóczi téren kezdtünk fél 9-kor, ahol egy dicsőítő testvér énekelt, mi pedig a járókelőket, vagy a padon ülőket próbáltuk megközelíteni részben egy befogadóimát tartalmazó kártyával, részben pedig az Új Szív gyülekezet névjegykártyájával. Nekem elsősorban az utcaseprők voltak a szívemen, akikkel beszélgettem és akikért imádkoztam. Nagyon megható volt a reakciójuk, ahogy őszintén meg tudtak nyílni, és úgy gondolom, hogy a közösségbe való invitálásnak lesz folytatása az életükben.

A legmegrázóbb számomra egy narkós fiatal nő volt, aki a szerek hatása alatt ült egy padon. Nagyon nehezen tudtak vele kommunikálni a testvérek. Én megpróbáltam odaülni mellé és elbeszélgetni vele, de csak a könnyekig jutottunk abban a témában, hogy változtatni kellene az addigi életén. De amikor 10 órakor bevonultunk az istentiszteletre, mégse tudta rászánni magát, hogy bejöjjön. Nagyon fájó volt látni az agyonszurkált és vagdalt kezeit, nyakát és látni azt a vergődést, amiben van, hogy a szíve valahol vágyna egy másik fajta élet után, de a gonosz még elég stabilan tartja a fogságában.

10 órakor kezdődött az alkalom az Új szív gyülekezetben, ahol a dicsőítést követően az igei szolgálattal készült testvérek mondták el az üzeneteiket, majd a belvárosi csapattal kiegészült prófétai szolgálók következtek. Nagyon bátran, élesen mondták el a látásaikat, az üzeneteiket. Büszke voltam rájuk és a testvéreken is látszott, hogy jó bátorítást kaptak a személyes próféciák által.

Közös ebéddel fejeződött be az együttlétünk. A gyülekezet a próféciákban is és a szolgálatokban is nagyon sok buzdítást kapott a jövőjével kapcsolatosan.


Május 4. Újkígyós (délután)

Ez a gyülekezet szívkapcsolatban áll velünk, minden közös programunkon teljes aktivitással vesz részt. Nagyon sok agapés szolgáló fordult már meg náluk. A frissen plántált gyülekezet, kb. 50 tagú, többsége a világból megtért emberekből áll. Nagy szeretettel fogadtak bennünket a testvérek, ami azokat a szolgálókat, akik először jöttek velünk, nagyon szíven találta.

Az igei szolgálatok erőteljesek voltak, és a gyülekezet együtt élt az igei üzenetekkel. Mivel a prófétai csapat megcsappant, ezt a területet elengedtük, annál is inkább mert a következő héten a Belvárosi gyülekezet és annak dicsőítő és prófétai csapata megy majd szolgálatra.

Az alkalom végén mi az imádságra helyeztük a hangsúlyt. Antal Csaba, akit Isten nagyon használ a gyógyítás területén, sok betegért imádkozott és voltak nagyon jó visszajelzések, amik azonnali gyógyulásról szóltak. A többiekkel pedig a gyülekezet másik részét „támadtuk le”, és imádkoztunk és prófétai szavakkal bátorítottuk őket.

Az imaház udvarán már déltől egy roma testvérünk, a nagy pocakkal és nagy szeretettel bíró Kálmán, főzte meg a mangalica pörköltöt, ami valóban nagyon ízletes volt és mindenki nagyon dicsérte. Az ételből sokat fogyasztottunk, utána azonban a testsúlyunkról ugyanezt nem tudtuk elmondani. Több baptista gyülekezetből is érkeztek látogatók, akik a szellemi dolgokkal kapcsolatosan nagyon óvatosak voltak, de az alkalom utáni beszélgetések nyitották a szíveiket, és növelték bennük is a vágyat az Istentől való több után.

Május 5. Éden gyülekezet (délelőtt)

A sok fiatal között, mint egy régebbi generáció képviselői jelentünk meg, de ők nagy szeretettel és tisztelettel fogadtak bennünket. Jó volt érzékelni azt, ahogyan a pásztorok az üzeneteikben megtalálják a hangot a fiatalokkal. Ebben különösen élen járt Sisa Attila.

Az alkalom végén a gyülekezet tagjainak lehetősége volt, hogy az egyik sarokban a próféták szolgáljanak feléjük, a másik oldalra pedig azokat hívtuk, akik valamilyen gyógyulással kapcsolatosan szeretnének imádságot kérni. Ahogyan én láttam, a prófétai rész sokkal keresettebb volt, mint a gyógyulással kapcsolatos. Ez jó üzenet arra nézve, hogy a fiataloknak még nincsenek fizikai, betegségi problémáik, amikre keresnék a megoldást.

Május 5. Monor (délután)

Sokat változott a monori gyülekezet az elmúlt időkben. Nagyon jó volt átélni, hogy zsúfolt imaházban szolgálhattunk. Élveztem, hogy az 5-6 évvel korábbi szolgálótábor eredményeként megmaradt a kapcsolat az idősek otthonával, és minden hónapban egy hétvégén meghívják az időseket egy vacsorára. Ez az időseket teljesen elkötelezetté tette a gyülekezet és az evangélium felé, olyannyira, hogy évek után körülbelül 15-20 idősebb ember rendszeresen látogatja a gyülekezetet. Voltak már többen, akik elhunytak az Úrban, de akik látogatják a gyülekezet alkalmait, nagyon aktívak a hívogatásban, és újabb és újabb nyugdíjas emberek indulnak meg egyrészt a gyülekezeti alkalmak felé, másrészt, hogy Isten az ő életükben is tudjon egy jó változást végbe vinni.

Különleges volt a gyülekezet dicsőítő-csoportjának szolgálata, mert az énekeket olyan szellemi többlettel adták elő, hogy ez önmagában véve is fantasztikus volt és ehhez társult az, hogy a gyülekezet is nagyon nagy lelkesedéssel énekelt a dicsőítőkkel együtt.

A szolgatársak, akik igei buzdításban vettek részt az utolsó alkalom során is igyekeztek mindent beleadni, hogy valamiképpen ne a fáradtságunk és a szolgálatnak a vége domináljon, hanem az, hogy az Isten Szentlelke elevenné tegye az Igét, és szólítsa meg a gyülekezet tagjait.

Az alkalom végén mindenkiért imádkoztunk, amit a gyülekezet tagjai szívesen vettek és mindez nagyon buzdítóan hatott rájuk. Én több testvért lelkigondoztam, és jó reménységem van, hogy mindez átütő erővel fog működni az életükben.

Vacsora közben kiértékeltük az istentiszteletet és az egész heti szolgálatunkat. Mindenki pozitívan és bátorítóan beszélt arról, amit átélt. Hálásak voltunk, hogy a Szentlélek segített, hogy tudjunk Istenre és azokra a testvéreinkre hangolódni, akik felé szolgáltunk. Az Úr megáldotta a közösségünket, a sok együttlét, utazás, beszélgetés és imádkozás során úgy éreztük, hogy az Úrhoz is és egymáshoz is közelebb tudtunk kerülni.