Az év utolsó hónapján is részt vettem a Budapesti Pásztorkörön, valamint a margitszigeti Nemzeti Pásztortalálkozón. A nyugdíjasok vacsoráján továbbra is úgy éreztem, hogy még mindig kakukktojás vagyok. Továbbsegítettem a Verőcei Baptista gyülekezetet az elöljárósági választásuk előkészítésében.

Az ilyenkor szokásos különböző szintű munkatársi ebédeken és vacsorákon jó volt kiértékelni az előző év kihívásait és eredményeit, valamint jó volt alapot teremteni a kilók dolgában a 21 napos ima-böjti időszakhoz. 

Dec. 3. Új terepen

A Kalocsai Pünkösdi Gyülekezet meghívásának tettem eleget. A közösség már évek óta pásztor nélkül működik, ami viszont azt tette lehetővé, hogy presbiterei sokkal nagyobb felelősséggel álljanak be a szolgálatba. Ez viszont nagy lökést adott a fejlődésüknek, és én már láttam is azt közülük, aki pásztori ajándékkal rendelkezik, és már most is úgy szolgál a közösség tagjai felé.

Nagyszerű dicsőítő csapatuk van. Az igei üzenetet is lelkesen fogadták, és az alkalom végén a könyveimből is alig hagytak valamennyit. Az ebédnél erőteljesen biztattam az általam pásztorjelöltnek tartott testvért, hogy bátor legyen, amikor az Isten általi elhívását keresi. 

Dec. 8. Nem hiábavaló a munkánk az Úrban

Hosszú kihagyás után újra meglátogattam a tiszaroffi testvéreket. A szolnoki gyülekezet tagjai nagy hűséggel gondozzák őket. A közösségi házban a gyermekek és a tanítványozandó felnőttek termet cseréltek, mivel a gyermekek csoportja nagyon megnövekedett. Szemmel látható volt, hogy a felnőttek gondolkozása teljesen megváltozott, az Ige lett életük mércéjévé, és már az egymással való beszélgetésükből is kitűnt, hogy a tanítványozó stratégia nagyon eredményesnek bizonyult. Később tudtam meg, hogy a karácsonyi alkalomra az egész szolnoki gyülekezet meglátogatta a tiszaroffiakat, akik a gyermekeken kívül több nem hívő családtagjukat is elhívtak, akik közül néhányan nagyon komolyan elkötelezték magukat az Isten szerinti életváltoztatásra. 

Dec. 10. Szinte minden héten Éden

Decemberben három különböző alkalmon vettem részt az Éden gyülekezetben. 

Benedek Rúben pásztor jelezte, hogy a jövőben sokkal inkább szeretné igénybe venni az atyai szívem és szolgálatom lehetőségét az Éden gyülekezetben. 

A gyülekezet továbbra is lényegében 20-30 éves fiatalokból tevődik össze, akik nagy tisztelettel igénylik az atyai jelenlétemet, ima-prófétai és tanácsadó szolgálataimat, és ez megmutatkozott most is az istentisztelet végén. Különösen megható volt, amikor egy héttel később, a szolgálók évzáró vacsoráján, ahol több mint negyvenen vettek részt, nagyon sokan igényelték, hogy beszélgessek velük. 

Az év végi presbiteri vezetők alkalmán is jó volt közösen kiértékelni az elmúlt évet, és megfogalmazni a következő év terveit.

Dec. 10. Délután: A ti hívogatásotok nem hiábavaló az Úrban

Veresegyházon a Nagy család, akik a gyülekezet szolgálatának gerincét adják, újabb gyerekek születésével egyre nagyobb lett, és csodálatos látni azt, hogy a szülők és a négy fiuk családja milyen odaszántan szolgálják az Urat. 

Több vendéget is hívtak erre az alkalomra, akik, a meghívók örömére, mind el is jöttek, és jól érezték magukat. A gyülekezet egyre jobban beleágyazódott a helyi egyházak összefogásába a városukért. 

Dec. 16. Célkeresztben a gyerekek

Ezen a szombaton Gyöngyösoroszin először gyermekprogramot tartottunk, ezekre az alkalmakra rendszeresen 20-25 gyermek jön el a helyi roma telepről. A karácsonyi gyermekműsort a pestlőrinci bibliakör vezetői és fiataljai szolgáltatták nagy lelkesedéssel.

Ezt az alkalmat Riskóné Pálóczy Zsuzsi vezette, amelynek a végén én is szolgáltam a gyermekek felé. A közös ebéd után felnőtt alkalom következett, amelyet már Bodó Csaba vezetett.

Dec. 17. Megfogyva bár, de törve nem 

Az év utolsó szolgálati alkalma Szegeden volt, mindenképpen fontosnak tartottam, hogy még év végén eljussak a testvérek közé, akiket megszomorított az a váratlan helyzet, hogy a roma testvérek jelenleg szüneteltetik a gyülekezeti alkalmakon való részvételt. 

A pásztorcsaláddal, a Szálka étterem gerendái alatti munkaebéden, közösen kerestük egy új kibontakozás lehetőségét. Nagyon értékelem Bodó Andrásnak és feleségének, Sacinak a hűségét és kitartását a szolgálatban.

Dec. 20. Nagy követ gördített le a szívemről a nagykövet

Az Allianz imaközösség, a Budapesti Pásztorkör és több gyülekezet és felekezet részéről engem ért az a megtiszteltetés, hogy a közösen megfogalmazott és aláírt szolidaritási levelet én adhattam át személyesen az izraeli nagykövetnek. Nagy izgalommal készültem erre a feladatra, mert Isten választott népének magyarországi képviselőjével találkoztam, aki nagyon kedvesen fogadott bennünket. 

A csak néhány percesre tervezett találkozó és Pax tévés interjú végül többórásra sikeredett. Érdekes megfogalmazása volt a nagykövetnek, amikor Izrael népét úgy nevezte, hogy ők nekünk, keresztényeknek a bátyjai. A találkozó végén imádkozhattam az ő szolgálatáért és Izrael népéért, valamint azért, hogy Isten szerinti békesség legyen Izrael földjén.