Egy korszak távlatából…

Több mint 20 év távlatából szemlélve látom, hogy Istennek milyen jó terve volt és van Istvánnal való kapcsolatunkra nézve. A történet 1988 -ban kezdődött. A Pestlőrinci Baptista Gyülekezet adott otthont az akkor egyedülálló „könnyűzenei” baptista zenekarnak, az SDG-nek, aminek tagja voltam. Akkor lett István a gyülekezet pásztora.

Isten, Istvánon keresztül új színt, új lendületet adott, és nem utolsó sorban a Szent Szellem megújító munkáját indította el, amely a kilencvenes évek közepére országos szintre nőtte ki magát. Én abban az időben, mint dicsőítésvezető kerültem közel Istvánhoz. Volt egy másik „különleges” szolgálatom is, ami talán megmosolyogtató, de vállalom, mert nagyon szeretettem. Amikor István és az akkori vezetők emberekért imádkoztak, akkor én mindig ott álltam az emberek mögött, hogy elkapjam őket. Így amolyan elkapó emberként mindig a tűz, a történések közepében voltam, és ezt nagyon élveztem. Ebből következően hamarosan István egyik legközelebbi munkatársa lehettem.

Átmentünk együtt nagy nehézségeken is a 90-es években. Emlékszem egyszer akkora nagy baj történt, hogy István egyszer csak megjelent az otthonunkban, mert azonnali segítségre volt szüksége. Ez az időszak, ahogy kiálltam mellette, nagyon megerősítette a kapcsolatunkat. Bár akkoriban komolyan ki akartak billenteni engem István mellől, én egy parányi megtévesztést sem engedtem a szívembe, mindig kiálltam István mellett. Ezt a hűségen alapuló döntést Isten azóta nagyon sokszor igazolta és megáldotta.

Ezután indult el igazán az a hosszú kaland, ami mindmáig tart… 

Istvánnak egyre több meghívása lett országszerte, ahova mindig hívta a vezetőtársait. Legtöbbször én ragadtam meg ezeket a lehetőségeket. Először sofőr lettem, ahol az utak során rengeteget tanultam, legtöbbször egyszerűen csak a beszélgetésekből. Az együtt töltött időkből igazi szívkapcsolat alakult ki. Ez jó alapot adott arra Istvánnak, hogy egyre inkább belevonjon a szolgálatokba. Minden szolgálati útja előtt megkért, hogy én is készüljek. Így már a szolgálat is összekötött bennünket – már nemcsak sofőr voltam, hanem szolgatárs is. A szolgálat egy lehetőség volt arra is, hogy elkezdjen megmutatkozni a prófétai elhívásom, amiben István mindig bátorított. Bízott bennem, és mindazt a rizikót, „izgalmat” is bevállalta értem, amit a prófétálás hordoz magával.

Amikor 2003-ban Dániel Mateiékkal összekapcsolódtunk, akkor ez a kapcsolat nagyon sokat segített abban, hogy kilépjek a prófétai elhívásomban. Meghívott több országjáró körútra, amelyeken rengeteget tanultam és jó kapcsolatokat építettem ki. Nagyon sokat jelentett, hogy István ebben az időszakban is folyamatosan emelt és bíztatott.

Azóta az én életemben is kinőtt egy önálló szolgálati terület, de tudatosan törekszünk továbbra is mindketten arra, hogy közösen is működtessük az ajándékainkat. Erre ad lehetőséget az Erdélyi konferencia, a Debreceni Dicsőítő és Próféta Iskola, valamint az Agapé és prófétai körutak. Ezenkívül a különféle gyülekezeti szolgálatokban és vezetői csoportokban is bőven adódik lehetőség, hogy együtt építsük Isten királyságát. Az utóbbi években már földrészünket elhagyva az Egyesült Államokba és Costa Ricába is eljutottunk.

Az egymás tiszteletének egy kézzelfogható példája, hogy amikor olyan prófétai területen szolgálunk együtt, ahol én vagyok a vezető, akkor István teljes mértékben alárendeli a saját szolgálatát az én vezetésemnek. Ez nemcsak engem emel, hanem nagyon fontos üzenet mások számára is az alázatos szolgai szívről.

Mára elmondhatom, hogy én lehetek a legközelebbi munkatársa és legbizalmasabb szellemi fia – és ezt büszkén vállalom. Megfogalmazhatom, hogy két apám van – az édesapám, akit nagyon szeretek, és a szellemi apám, István, akit szintén nagyon szeretek -, és mindkettőjükkel nagyon jó kapcsolatban vagyok. Ennek is köszönhetem, hogy nagyon jó az apaképem. Ez segít abban is, hogy a konfliktushelyzeteket jól tudom kezelni Istvánnal. Nem sok ilyen helyzet volt, de mindig szeretettel tudtunk túllépni ezeken. Ez egy igazi, kipróbált szívkapcsolat, amely most már közel 26 éve működik, és ha az Úr is úgy akarja, akkor még hosszú távlatok lehetnek benne.

A jövőre nézve van egy közös elhívásunk, amiben hiszem, hogy Isten nemzetközi szinten is használni fog majd miket – ez az egységépítés munkája az apostoli-prófétai szövetségben. Ez a mi közös jövőnk, amiben töretlenül hiszek, és szeretném, ha példák lehetnénk abban, hogy hogyan lehet áldás egy szellemi apa-fiú kapcsolat egy nemzet számára.