Kedves István!

Szép lett a honlapod, nemesen egyszerű és tiszta. Tetszik.

Először a témájára szeretnék pár mondattal reagálni egy kis visszaemlékezéssel.

Az évet nem tudom pontosan, (de az utolsó olyan müncheni konferencián történt, ahol még szponzorálták a keleti testvérek részvételét, ekkor voltam ott először és utoljára).
Egyik szünetben, egy teremben összejöttek a magyar tesók, a legtöbbjüket nem ismertem, igazából Téged is csak névről és távolról. Kicsit meghatódva és megszeppenve álltam ott a sok vezető között. Kíváncsian vártam, hogy mit mondanak a „nagyok”. Aztán egyre csalódottabb lettem, nem igazán érintett meg, amit hallottam (persze biztos jó részt az én hibám volt), amikor „valaki” szerényen mosolyogva elmondta, hogy őt szellemi atyaságra hívta el az Úr, hogy szolgáljon mások felé, hogy bátorítsa, támogassa a szolgálatukban őket. Ekkor kaptam fel a fejem, hogy Igeeeen!!! EZ AZ!!! Erre van szükségünk!!! 

Akkor „megjegyeztelek”, és úgy éreztem, hogy súlya van a szavaidnak.
Azóta eltelt több mint egy évtized és örülök, hogy láthatom közelebbről is, hogy valóban súlya volt a szavaidnak. Nagyon becsülöm azt a munkát, amit évtizedek óta, amióta csak keresztény vagyok, látok, ahogy a felekezeteket közelebb igyekszel egymáshoz hozni, hogy mertél új munkába vágni, hogy mersz változtatni, vállalva egyesek nemtetszését is…