Siasa Attila tollából

Kapcsolatunkban az első állomás volt, amikor ’92 nyarán Istvánnak volt egy látása, hogy Jászberényben kell evangelizálni, és eljöttek városunkba, ahol több napos evangelizációt tartottak. Az ő szolgálatának gyümölcse a feleségem és én. Ott változott meg gyökeresen az életünk, aminek az eredménye, hogy kocsmárosból mára pásztorrá lettem. Ő kent fel vezetőnek 2-3 évvel később, és folyamatosan bátorított ebben.

Ő adott lehetőséget arra, hogy a 90-es években eljussak Münchenbe, egy pásztorkonferenciára, ahol rálátásom lett más külföldi gyülekezetekre, hogy hányféle ember található Isten országában, mennyire sokszínűek vagyunk, és milyen sokszínű a gyülekezet és a szolgálat.

Volt egy nehéz helyzetünk, a szakadás időszaka a jászberényi gyülekezet életében, és ő úgy tanácsolt és intett engem, hogy a szememet rajta tudjam tartani a kereszten, és ne kövessek el olyan hibát, amit különben megtettem volna, ráadásul úgy adta ezeket a tanácsokat, hogy meg is tudtam fogadni. Később ezek nagyon bölcs tanácsnak bizonyultak.

Amikor bajban voltunk és tanácsra volt szükségünk, Nagyváradon egy egész napos konferencia után leült velem és feleségemmel, és egy egész éjszakát átbeszélgettünk. Ez a szellemi atyai gondoskodás nagy jelentőségű volt számomra. A lényege az volt, hogyan maradhatok áldott egy áldatlan helyzetben.

A pásztorkörútért is nagyon hálás vagyok. Országszerte több helyen szolgálhattam vele és nemcsak úgy ismerem meg, mint egy tanítót, hanem napokon keresztül éjjel-nappal együtt voltunk együtt aludtunk, utaztunk, imádkoztunk, ettünk, mint az Úr Jézussal a tanítványok. Csodálom a teherbírását, és azt, hogy milyen szellemi érzékkel kezeli a dolgokat. Sokat tanultam abból az alázatából, ahogyan megalázza magát különböző helyszíneken és helyzetekben, ahogy embereket emel Isten szeretetével.
Soha nem egy tekintélyrendet érvényesített velem szemben, mégis úgy tekintek rá, mint atyai tekintélyre. Soha nem követelt tekintélyt magának, hanem egyszerűen úgy szeretett, mintha a fia lennék…  így hát ő …   az Isten számára megmentő szellemi atyám.